A temetők éve: Kecskemét, Inárcs, Farkasrét, Csépa,
Gödöllő, Budakeszi …, ráadásul külföldi csatangolásaim közben is folyvást temetőkbe
botlottam. Párizs: Père-Lachaise, Barcelona: Montjuïc és Genf, a Cimetiére de
Plainpalais. Ott, a genfi öreg temetőben, Jorge Luis Borges sírjánál jutott
eszembe Vathy Zsuzsa írása, az, amelyik arról szól, hogy Zürichben, meglocsolja
a bukszusokat Joyce sírján. Talál csapot is, kannát is, lics-locs, aztán
elbeszélget a hálás íróval. Hogy miről beszélgettek, arra persze egyáltalán nem
emlékeztem, mindenesetre körülnéztem, volt csap Genfben is, a kanna sem
hiányzott mellőle, löttyintettem hát az argentin író bokraira egy kis harmatot,
Zsuzsira gondoltam közben és arra, hogy ha hazajövök, megkeresem a Minerva temetője című novelláját, hogy
megnézzem, mit is mondott Vacskamatinak az ír író. Tudtam, hogy valami
örökérvényű lesz, amit jól meg kell majd jegyeznem, hogy el ne felejtsem, ha
úgy alakulna, hogy majd, … szóval teccenek érteni, ugye. És tényleg az: „Mellényegesen, hány a hura, plíz?”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése