2017. április 14., péntek

KÉSZ VAN A PIKTOR PÉNTEKI KÉPE...



Nagypénteki versek A követ és a fáraóból.




Nagyböjt nagyhetén

péntek reggelén

          festette a képet

Ferenc királynak

két követéről

          Johannes, a német.



Végezte dolgát,

és mint jó szolgát

          megfizették érte.

Fény és dicséret

mennyben és földön

          Jézus Krisztust érje.



*

A nagykövet, a püspök, az asztrológus és

a festő összeült és akadt egy kevés

bor is, melyet bizonnyal a franciák szereztek,

kettő pápista volt, és kettő jó eretnek.

nagypéntek napja, London, Westminster, Anglia;

részvéttel nézte őket az Istennek fia.



*

Kész van a piktor pénteki képe,

torz koponyánál állnak a latrok

s várnak a végső trombitaszóra

      várnak örökké.



Ó ha adatnék nézniük egyszer

hátra a függöny sűrű redői

közt a keresztre felszögezett test

      szép vigaszára!



Vértanú Krisztus, szörnyű bűnöknek

eltörölője, nézz te le rájuk

bús szerelemmel, s boldogan ítélj

      árva Sebestyén!



*

A száma el van mentve, mégse

hívtam fel uszkve ötszáz éve,

most ő keres,

a nagykövet:

találkozzunk valahol végre.



A Westminstert ajánlja. – Rendben.

– Fél tíz? – Legyen. Majd esemesben

megírja, ott,

ahol szokott

vár majd a főkapuval szemben.



Most itt toporgok a templomban,

már emlékszem, nagypéntek van,

szól az ének,

furcsa népek

állnak köröttem mozdulatlan.



Milyen egyformák, kik lehetnek,

bizalmatlanul méregetnek:

ötszáz hasas

idő-utas,

alteregói a követnek.



*

A középkorban gyakorta kötöttek profetikus várakozásokat az évszámokhoz, s minthogy az évek számozása Jézus Krisztussal volt kapcsolatos , a várakozásokban az ő második eljövetelét, a világ általa történő megítélését és Isten Országának megalapítását emlegették. A kerek dátumok sokkal esélyesebbek voltak arra, hogy csoda történjék bennük, és természetesen a kor jeles alkotói is igyekeztek meglovagolni a nagy évfordulókat. Ez jellemzi a középkor két legkomplexebb irodalmi alkotását is, Dante Isteni színjátékát, amelynek cselekménye éppen 1300-ban, ráadásul nagypéntek napján veszi kezdetét és Chaucer művét, a Canterbury meséket, amelyik viszont 1400 nagypéntekén zárul. A legkerekebb dátum, az 1500-as év különösebb megrázkódtatás nélkül lezajlott, ott volt viszont még 1533, amely, minthogy Jézus 33 évesen halt meg, éppen másfélezer évvel követte a kereszthalált. Jézus halála napjánál, nagypénteknél, amely 1533-ban április 11-re esett, keresve sem lehetett volna jobb dátumot találni egy „világvégéhez”, a vele járó utolsó ítélethez, vagyis a nagy mérlegeléshez. Hans Holbein festményének, a Követeknek a kalendáriumán éppen ez a dátum, április tizenegyedike látszik. A kompozíció ünnepélyessége, az emelkedettség, amely a szereplőkből árad, utalhat arra, hogy a mennyei ítélőszék elé készülnek állni. De van konkrétabb kapcsolat is. Az utolsó ítélet során éppen Mihály arkangyal az, aki mérlegre állítja a lelkeket. A világvégét megidéző Jelenések könyvében is fontos szerep jut Mihály arkangyalnak – ő az, aki harcba száll a Gonoszt jelképező sárkánnyal. Nos, Jean de Dinteville éppen őt alakítja Holbein képén. Nyakában ott a Sárkányölőt ábrázoló medalion. Hogy a követ komolyan vette a szerepet, jelzi, hogy még egyszer megörökíttette magát sárkányölő pózban: Francesco Primaticcio 1545-ös életnagyságú olajfestményén mint az arkangyal földi mása, Szent György jelenik meg.

Nincsenek megjegyzések: