2014. február 26., szerda

BUDAVÁRI BESZÉLGETÉSEK

2014. február 28.-án pénteken este 7 órától a „Budavári Beszélgetések” vendége Orosz István lesz.
A beszélgetés színhelye a Mátyás templom plébániájának I. emeleti nagyterme (Budapest, I. Országház u. 14.)
     


2014. február 13., csütörtök

R.E.M.X.

Ha nem látnád, hát lépj még egyet hátra,
vagy összehúzott szemmel próbáld nézni
soká, merőn, míg lassan általvérzi
a retinát az álom folytatása.

2014. február 12., szerda

R.E.M.IX.

Egy verset írok épp,
te pont most olvasod,
a kulcsra zárt időt
talán kinyithatod.

Ideát mindent úgy
találsz majd, azt hiszem,
tükröd mögött, ahogy
kigondoltál szívem.
 
Odaát, nem tudom,
csak szélbe szórt szavak,
megtalállak-e, hisz’
egy versben hagytalak.

2014. február 11., kedd

R.E.M.VIII.

Mely évszázad elfelejtett
városába nyíl e rejtett,
      lombja vesztő vak lugas?

S mely száradt patakmederbe’
jössz avart rugdalva szembe
      könyvbe hajló bús utas?

Mondd, miféle szél, amelybe
dőlsz, de úgy, hogy szinte helybe’
      lépegetsz, s mióta fúj?
 
Gót, longobárd, hun és alán
dőlt itt e szélbe, és talán
      azóta nem csitul.  

2014. február 10., hétfő

R.E.M.VII.

Mészfehér ég, kék kőterasz,
napkelte lesz és naplemente,
két árnyékod épp összeér
üres lépcsőkön lépegetve;

és lélegzetet sem vehetsz,
és most a szíved sem doboghat,
a megállt eső könnyei
a néma űrben ácsorognak.

Menj a korláthoz, ott a könyv,
a lapja lassan fordul éppen,
ismerj magadra kisfiam
holt költőd emlékezetében:

kék ég és mészfehér terasz,
napkelte volt és naplemente,
két árnyad éppen összeért
halott lépcsőkön lépegetve.

2014. február 9., vasárnap

R.E.M.VI.

Honnét e váratlan sötét,
földet sem ér a talpa,
egy óceán a háttere
s egy gyertyaláng alakja,
 
csak jön feléd a parton és
szemhéjadon belülről,
kisebb lesz, ahogy közelít,
s megtörténik elölről:
 
egyetlen ponttá összefut
minden árnyék a térben,
s egy lábnyommá a tenger e
negatív jelenésben;
 
hány ezer évig őrizhet
a retina egy képet
— egy lépés még, egy lobbanás —
míg végképp véget érhet?

2014. február 8., szombat

R.E.M.V.

Álltam, álltam éppen így már
virradatra rámeredten,
hajnal ég patakja partján,
szúette ablakkeretben;

vajh ki voltam, mily alakban
vártam, míg a végtelennek
horizontján megjelent a
szél, a szél és fújni kezdett.

2014. február 7., péntek

R.E.M.IV.

Fénylik a hold a teraszon,
akár a halott hal hasa,
a baluszter babák között,
mint tus dől át az éjszaka.

Egy visszatérő remegés
az ég bőrén végigszalad,
az álom, a szélzsákba zárt,
még csapkod és még tátogat.

Gyors szemmozgások fázisa,
repkény kúszik a számlapon,
két mutató épp összeér,
most van a legjobb alkalom.

Hátulról látszik valaki,
a korlátnak dől, áthajol,
egy tűzijáték robbanás
virágzik némán valahol.

2014. február 6., csütörtök

R.E.M.III.

A tükröt nézd: tenmagad látod,
most nézd magad: csupán tükör.
Úgy tér vissza minden magához,
mint vonalzó mentén a kör.

Akár a kör vonalzó mellett,
úgy fut magába vissza minden,
magad ha néznéd, tükröt látsz csak,
s a tükörben már senki sincsen

2014. február 5., szerda

R.E.M.II.

Ide-oda hajtogat egy
könyvoldalt az idő árja,
minden betű átkerül majd
színéről a fonákjára.

Epheszoszban délutánra
délelőtt jön, aztán reggel,
s hazatérnek hajnaltájban
a halottak a sereggel.  

2014. február 4., kedd

R.E.M. (ÁLMODOTT STRÓFÁK) I.

Kertedben hó a paplan,
alatta holt madár,
fölötte macska jár,
de fönn a kék magasban
készül talán a nyár,
készül talán, habár
mindig jő más alakban,
és más madárt talál.