2013. február 28., csütörtök

KÖRÖSFŐI 150


SOPRONI  ANZIKSZ
(szecessziós anagrammatikus versezet)

Jön a reggeli IC, gőzt pöfög, átfut,    (Gilicze Gergő)
lopni kies tájon tolvaj szeretőt,    (Jánosi Nikolett)
oly boldog a nép itt, napi három nász jut,    (Juhász Márton)
van-e szebb logika: ábrándozz mielőtt    (Nádi Boglárka)
döntesz bús viola és perc-lelemények   (Csepella Olivér)
talmi csokra közt, de korántse merészelj  (Kontár Emese)
e szőke mezőkben  barbár aratókat   (Bernát Barbara)
(pláne ha mind János), sörökkel itatni ma éjjel.    (Kőrös János)

Képek a kiállításról: ex libris  videó

2013. február 18., hétfő

UTÓKÉP

Honnét e hirtelen sötét,
földet sem ér a talpa,
egy óceán a háttere
karcsú kelyhébe' tartja.

Vonul feléd a parton és
szemhéjadon belülről,
kisebb lesz, ahogy közelít,
s megtörténik elölről:

egyetlen ponttá összefut
minden árnyék a térben,
s egy lábnyommá a tenger e
negatív jelenésben.

Hány ezer évig vigyázhat
a retina egy képre,
és mennyi kell, egy pillanat,
hogy elfelejtse végre?

2013. február 11., hétfő

ZAJLIKA ZÉLET

Egy hír Oroszországból: A magyar mese világában címmel Orosz István és Keresztes Dóra illusztrációit mutatják be abban a nyizsnyij novgorodi könyvtárban, ahonnan a sárospataki gyűjteményt visszaszármaztatták Magyarországnak. (Az anyag ugyanaz, ami tavaly a moszkvai gyermekkönyvtár galériájában is ki volt állítva.) Egerben, a Művészetek Háza által szervezett Képzőművészeti Szabadegyetem keretében február 12-én kedden 11-kor Anamorfózisok címmel tartok előadást. (A cím: Zsinagóga Galéria, Kossuth utca 17.) Másnap, 13-án szerdán délután 5-kor Székesfehérváron a Vörösmarty Színházban Rejtett képek címmel lesz előadásom. Az előadás után 6-kor kiállításom is nyílik a színház galériájában. Szikora János és Gartner Petra beszélnek majd a megnyitón. (A cím: Fő utca 8.) Folytatódik a Maladype előadássorozata is, a következő alkalom február 19-én, kedden 6-kor lesz. A témáról bővebben a Maladype honlapon.

2013. február 6., szerda

RÓDMÚVI


(Haris Lacinak, Berecz Andrásnak és Dózsa Tamásnak

a harminc éves Nagy Utazás emlékére)

Három pápista meg egy zöld-
fülű, eltévedt kósza eretnek
ez vagyok én (de igyekszem),
s amazok fölváltva szeretnek.

Az ács fia végülis érted
éppúgy …, és elmagyarázzák;
nagy, puha felhők dőlnek a szélnek
s köztük menetelnek a nyárfák.

Roadmovie, kábé harminc éves;
Tamásra tekertük a zászlót,
András fütyörészte a ritmust
s Haris is bemagolta a pár szót:

anyanyelvén nógatni a kisbuszt;
Skoda volt, ó, nincs az a szín már,
útközbe’ bedöglött néha,
Bielskonál és/vagy Bialánál.

Adtunk koronát zlotyiért és
beherovkát poharaztunk sörrel
s lepecsételtettük a passzust
már minden cseh határőrrel.

Volt, hogy hálózsákban aludtunk,
Częstochowába’ panelbe’,
mindenhol akadt egy lengyel, a buszt,
aki úgyis hitelbe szerelte.

Varsó: egy kirugott dramaturg 
konyhájában tunkoltuk a lábost,
később láttuk a filmhiradóban,
egy tábla alatt ült: Solidarność.  

Hoztunk friss szamizdatokat
hűtőtáskába pakolva,
szendvicsek és filmdobozok közt
(ORWO, kifakult pár év múlva).

Krakkóban megnéztük a férfit:
Szentatya, mondták mosolyogva,
színrül-színre láttuk, Laci meg
ahogy az objektívje mutatta.

Hazaút, kerek ostya az égen,
alkonyi lassú leblende.
Mért azzal jössz: lehetett volna?,
mondd inkább azt, hogy lehetne.

Ki kéne számolni, mikor volt,
akkortájt indult be a válság;
s egy kondenzcsíkról odafönt
azt hittük, hogy már a határsáv.