2012. október 28., vasárnap

THERE WAS A BALD MAN ...

A „beteg bárók”, Wilhelm von Plüschow és Wilhelm von Gloeden homoerotikus gyerekfotói alapján, aki nem akarta, az is elképzelhette, mik történtek a barlangban, de úgy látszik sokan akarták elképzelni, mert igencsak megugrott a lap iránti kereslet. Persze még ekkor is el lehetett volna tussolni az ügyet, meg is próbálták, elvégre a leggazdagabb németről, sőt talán egész Európa legelső nagytőkéséről volt szó, a Kanonenkönig fiáról, aki hozta a pénzt számolatlanul, de amikor egy német pártlap, a Vorwärts is rákapott a hírre, már nem volt megállás. Európa a capri barlang eseményein csámcsogott, a Fritz meg szépen, ahogy illik, németes-kötelességtudón öngyilkos lett. Csúnya dolog lehetett, mert még a hozzátartozók sem nézhették meg a hullát. Koporsójánál maga a császár, II. Vilmos tartott szocialistaellenes kirohanásokkal elegyített gyászbeszédet és hosszú ideig fegyveres őrségnek kellett vigyáznia a sírra. Caprin elintézettnek látták a dolgot azzal, hogy a Krupp nevét viselő botanikuskertet átkeresztelték Augustus-parkká, de azzal nem tudtak mit kezdeni, tán nem is akartak, hogy a szigetet továbbra is az ott megtelepedő melegek paradicsomaként emlegették. Néhányukról a mi oroszainknak is tudniuk kellet, leginkább persze a brit diplomatáról Norman Douglas-ről, aki nemrég még a szentpétervári nagykövetség harmadtitkára volt, ahonnan botrányos körülmények közt kellett menekülnie. Állítólag három arisztokrata leányzót vitt egyszerre ágyba, akik közül az egyik teherbe esett, az illető ráadásul a cári családhoz tartozott, szóval ha ép bőrrel akarta megúszni a dolgot, akkor tanácsos volt sürgősen kereket oldania. Író lett, Caprira költözött, vagy ahogy Déli szél című könyvében átkeresztelte, Nepenthére, és többnyire obszcén limerickekkel szórakoztatta a környezetét. Disznóbb szövegeket angol nyelven még nem írtak, állította róluk, bennünket azonban e kétes dicsőségnél is jobban érdekel, hogy vajon Leninnel összefuthatott-e Caprin. Nem találtunk rá adatot, így azt hisszük, hogy híres limerickje (There was a bald man from Simbirsk) minden bizonnyal későbbi, föltehetően csak a pétervári hatalomátvétel után született. Saját fordításban közöljük:
Jött egy úr, azt mondták, szimbirszki.
Félóránál többet nem bírsz ki
vele, mert bekattan,
tör és zúz legottan,
csapkod, ha nincs nő és nincs viszki.

A fenti szöveg a Sakkozók a szigeten című készülő könyvből való, amelyről szó esik majd, sőt talán további részletek is elhangzanak kedd este a Maladipében (lásd az előző jegyzetet!)

2012. október 25., csütörtök

SZEM/FÉNY/VESZTÉS


képzőművészet – animáció – rejtelem: Orosz István előadássorozata a Maladipe Színházban.
Az álló- és mozgóképekkel kísért találkozók egy-egy olyan szokatlan kultúrtörténeti témát vetnek fel, amely mögött különös titkok sejthetők. Szó lesz a megforduló időről és az anamorfózisokról, a melankóliáról és a 34-es számról, hazugságokról és M. C. Escherről, egy francia kastély pincéjéről és félbevágott képekről, a perspektívákról és bolsevik sakkpartikról. (Első alkalommal éppen azokról!) Az előadások minden hónap utolsó keddjén lesznek! Az első előadás két vendége: Haris Laci és Annaida. Kezdés október 30-án este 6-kor a Maladipe Bázison:
Budapest, Mikszáth Kálmán tér 2.

2012. október 23., kedd

56.56

Vagyis az ötvenhatodik ötvenhat. 56 képből álló kiállítás a Duna palotában. Abból a sorozatból kerül be egy képem, amelyet már megmutattam itt a blogon. Én látszom a fotókon, kisgyerekként, nem egész ötévesen. 56 nyarán vagy kora őszén az alföldi Csépán készültek, ahol nagyanyám lakott. Az ötödik, vagy hatodik képen ő is ott van, épp 56 éves, az ölében ülök. Az első négy felvételen egyedül voltam, azokon föl lehetett fedezni a kort, a hátteret, az ötvenhatot; a kisfiú mozdulatain, arckifejezésén átsütő félszeg viselkedés, feszengő engedelmesség valahogy ottmaradt a képeken. Nem tudom, ki volt a fotós, akkoriban nem volt fényképezőgépünk.  Illyés versét illesztettem hozzájuk: Hol zsarnokság van,  / ott zsarnokság van … abban, ahogy a gyermek / idegennek felelget. Az utolsó kép más. Ez nem bírná el, hogy teleírjam piros és fekete betűkkel, mint a többit. Nem is a saját emlékezetemben kutatok, nagymama tekintetébe merülök bele. Kislánya még gyerekként halt meg, az urát (így mondta) hét éve temette el, a fia hamarosan börtönbe kerül ötvenhat szellemi előkészítésének vádjával. A nagyobb család szétszakítva, egyik fele Kárpátalján, a „testvéri” Szovjetunióban, velük még a levélváltás is tilos, a másik fele szétszórva Magyarországon. Édesanyja is megvan még, szinte teljesen vak, fölváltva viselik gondját Pécsen élő húgával. A fényképen megörökített idilli pillanat nem jellemző. Nem emlékszem arra, hogy karosszékben ejtőzött volna. Amikor rágyújtott egy félbetört Nikotex munkásra, akkor is járt a keze. Fejből tudta a Toldit, mind a tizenkét éneket. A haja olyan volt, mint Ingrid Bergmané a Casablancában. (Mindig ott maradok, ha valamelyik csatornán játsszák.) Volt, amikor a család legfőbb bevételét az általa vart ruhák, horgolt terítők, hímzett párnahuzatok jelentették. Ha valami „kézügyesség” szorult belém, az csak tőle származhat.  Kiszámolható: 56+56: Sütő Flóra Ida most lenne száztizenkét éves.

2012. október 13., szombat

MOCKBA (...я думал о тебе!)


Nem, nem: ne a szoborra tessenek figyelni (bármily ismerősnek is tűnne), és ne is a reklámra (bár a fotó tényleg Canonnal készült: G11)! Az épület a lényeg; akár hiszik, akár nem, ez az Orosz Állami Gyermekkönyvtár, amelyben a kiállításunk van. Tegnap nyílt egy könyvbemutató (Pilinszky mesék), egy filmvetítés (Aranymadár) és egy anamorfózisrajzoló gyerekfoglalkozás keretében, csak hát tegnap képtelenség lett volna naplót írni. A megnyitó előtt másfél órás előadás a CDH-ban (Centralnij Dom Hudozsnyiki) hétszáz diák előtt, utána még egyszer a British School of Design-ban, este a plakátbiennále díjosztója, aztán a búcsúparti. Egyébként az előző napokat is ki lehet magyarázni, hiszen minden nap „másnap” feküdtünk le: vacsora a zsűrorokkal, Design Week és "Aranyméhecske" megnyitó, kiállítás és  koncert a Magyar Házban, műteremlátogatás Logvinnál, Traviáta a Bolsojban, ja és persze a kiállítások megrendezése (a keretezést is beleértve), izgalmak az otthon felejtett tükörhengerek miatt, interjúk és találkozások és olykor, a hivatalos programból lecsípett időkben, némi turistáskodás. Puskin Múzeum (Matisse mindenek fölött), ledöntött szobrok kertje (talán csak tavaris Dzerzsinszkij dőlt le tényleg), Majakovszkij Múzeum (a hírhedt Ljublanka árnyékában), Modern Művészeti Múzeum (sivár belső, és Cereteli hatalmas kertitörpéivel telerakott udvar), valamint sok-sok szépséges hagymakupola.
Néhány frissen hallott moszkvai legenda, hátha valaki biztosabbat tud róluk. 1: A „hét nővérnek” becézett felhőkarcolók után el kellett volna készülnie a középen álló nyolcadiknak is, abba költözött volna Sztálin, és a tornyok elhelyezkedésének  spirituális geometriája, a belőlük sugárzott transzcendens erő tartotta volna őt örökké életben. 2. A híres Szimonov-vers, a „Zsgyí minyá i ja vernusz…” nem a honvédő háborúból, hanem a Gulagról hazaküldött üzenet, sőt nem is Szimonov írta. Hasonló plágium-története van, mint Solohov Csendes Donjának. 3. Cereteli százméteres Nagy Pétere eredetileg Kolumbusz Kristóf volt, csak a spanyoloknak, miután elkészült, valahogy mégse kellett. Ez utóbbit egyébként elég könnyű elhinni.

2012. október 7., vasárnap

PAGÓDA V MOSZKVE

Moszkvában minden internetes portál szerint zivatarnak kéne lennie (a valószínűsége a Yahoo szerint 90%, az állaga a BBC Weather szerint heavy), de szinte egész nap ragyogó napsütés van. Ha meg-megjelenik egy felhő, hirtelen irányt vált, vagy szétoszlik, és újra kiderül az ég. A tegnapi szakadatlan zuhogás után kifejezetten szerencsésnek hisszük magunkat, nem is foglalkozunk a kiállítással, (amit jobb híján nekünk kell fölrakni), hatalmasat csavargunk (Arbat, Gogoljevszkij bulvár, az újjáépített Szpaszítyel, a Tretyakov környéke, Vörös tér). Este fáradtan kezdem nyomogatni a tévé távkapcsolóját, az „El classicót” keresném, de szinte kivétel nélkül mindegyik adón Vlagyimir Vlagyimirovics atyuska jön be. Úszik, kutyát simogat (fekete labrador), reggelizik (tejbekása), interjút ad (sötét limuzinban), virágot szagol, karatézik, levelet diktál (repülőn), konditeremben izzad (evezőgép), mosolyog, halat fog, gondterhelt, felváltva forró és hideg vízbe merül, kitüntetéseket oszt és gyerekfejet simogat. Csak nem? De igen, épp ma 60. Holnapra is esőt ígérnek (70%-ra saccolják). Vajon kitart-e még egy hétig a szülinap?     

2012. október 2., kedd

IRÁNY MOSZKVA...

Október 9, kedd
18:00 Opening Ceremony of „Golden Bee” Moscow Global Biennale of Graphic Design, and opening of The International Jury Members Show (David Carson, Ken Cato, Alain Le Quernec, Istvan Orosz, Paula Troxler, Boris Trofimov) in the Central House of Artists (Moscow, Krymskiy val, 10. Metro Stations Oktyabraskaya, Park Kylturi)

Október 10, szerda
19:00 Orosz István "A lerajzolt idő" című kiállításának megnyitója a moszkvai Magyar Tudományos Kulturális és Tájékoztató Központ Zichy Mihály Galériájában.  (Moszkva, Povarskaja ulica 21., az Arbatskaja meróállomásnál) A megnyitót követően Maral Jaksijeva zongoraművésznő Orosz István művei által inspirált zongora-improvizációkat játszik a Központ Tükörtermében.

Október 12, péntek
The presentations by the International Jury Members of "Golden Bee" will take place in the Central House of Artists. 11:00–12:00 Boris Trofimov/Russia; 12:00–13:00 István Orosz/Hungary; 13:00–14:00 Paula Troxler/Switzerland; 15:00–16:00 Ken Cato/Australia; 16:00–17:00 Alain Le Quernec/France; 17:00–18:00 David Carson/USA

Október 12, péntek
14:00 -16:00: Kiállítás Orosz István és Keresztes Dóra könyvillusztrációiból, Pilinszky János mesekötetének orosz nyelvű kiadásával és az Aránymadár c. rajzfilm vetítésével egybekötve. Pilinszky meséit Jurij Guszev fordította és Orosz István illusztrálta. Az Aranymadár című film rendezői Keresztes Dóra és Orosz István. A helyszín az Orosz Állami Gyermekkönyvtár (Kaluzsszkaja ploscsagy, 1. sz., Oktyabrjszkaja metró).

Október 12, péntek
17:30 - 19:30: Lecture by István Orosz and animations by Dóra Keresztes in the British High School of Art and Design (Moscow,10 Nizhnyaya Syromyatnicheskaya St., building 3.)

2012. október 1., hétfő

KINT VAGY BENT VAGY

„Thraldom at large hath made this prison free.”
„Kint rabság mindenütt, ez teszi börtönöm szabaddá.”
(Henry Howard Surrey grófja, 1533)


Rab él a börtönben, börtön él a rabban
és egy madártalan szürke égdarabban,
vagy nem is az égben, hanem ahogy éppen
tányér levesében fénylő tükörképpen
tovább vetíti a börtöncella-mértan,
és rádöbben látván végre, hogy miért van
berácsozva sűrűn fönn a levegőég:
a semmi is fogoly, voltaképpen ő még,
akárhogy is vesszük, relatíve szabad,
hisz legalább tudja magáról, ő a rab.

A Kőrösi Csoma Kulturális Központban (alias, Pataky) október 19-ig még látható az Arnóti András (Sárközi Zoltán) által kigondolt „Gyár állott, most kőhalom” című kiállítás (Aknay János, Arnóti András, Györffy Sándor, Kecskés András, Kéri Mihály, Lonovics László, O. I., Romvári János, Sz. Varga Ágnes, Zsemlye Ildikó). A fenti vers a kiállítás katalógusából való.