Vesztesz és nyersz, tükörben alszol,
véget nem érő vakszimultán.
Túl minden földrajzatlaszon
ki tartja számon, hogy ki voltál?
Ki tudja, hogy kerülsz ide,
s miféle szállodába zár,
s micsoda vesztegzár alatt,
ki elől rejteget a nyár?
A térítők, a trópusok,
és lombos, lomha, napszúrásos
fellegek döntenek hanyatt
az ólmos hályogszín nyugágyhoz.
Mily kőlapokból és milyen
Körmöket, ajkat és csigát
olvaszt elő e fénytörés,
S mily hajat, minő éjszakát?
S honnan ez az ismerős dallam,
s mért érzed mégis, hogy ma más
e fölpolcozott párnasorra
odakészített zuhanás?
Emlékszik-e itt valaki,
valaki még a szobaszámra,
s a folyosókon bujdosó,
az alvajáró óceánra,
a leeresztett zsalukon,
ahogyan a gyíkok szaladnak,
tudja-e nevét valaki,
e földnyelvnek s e partszakasznak?
S ingek, vállfák közt lesz-e, ki
keresni fogja névjegyed,
egy szám vagy cím után kutat,
hogy értesítést küldjenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése