2011. május 28., szombat

KÖNYVBEMUTATÓK


















A soproni könyvbemutatót követően június 4-én, szombaton délután 4-től a Vörösmarty téren, a Typotex Kiadó sátránál dedikálom a könyvet, illetve 18-án, szombaton délelőtt 11-kor Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Házban, az ott zajló animációs filmfesztivál keretében is tartunk egy könyvbemutatót.
A könyvről szóló recenziók egyébként a kiadó honlapján olvashatók, itt! 

























2011. május 23., hétfő

SZEMÜNK SZÖGE


Előadás a soproni egyetemen és a tévé Mindentudás Egyetemén. Szemünk szöge - Az anamofózisokról a "lehetetlen tárgyak és az "elrejtett arcok" ürügyén. A címre kattintva meghallgatható az előadás, hogy meg is lehet nézni, azt azért nem állítanám... (Csak tudnám, mi a csudának gyűjtöttem össze annyi képet, ha végig engem mutatott a kamera!)
*
Képek mögött állni - a Professzori Klub könyvajánlója Földényi F. László könyvéről: Képek előtt állni.

2011. május 16., hétfő

TALLINN, KESZI, SZENTENDRE

Csütörtökön (május 19-én) délután 4-kor a Tallinni Magyar Intézetben (Piiskopi 2.) Andri Ksenofontov észt művészetkritikus mutatja be Orosz István kiállítását. A kiállítás június harmadikáig lesz nyitva. (A fotót Uhl Gabi csinálta.)
Pénteken este félhétkor Budakeszin, a Kálvin-teremben (Fő-út 159.) a Budakeszi Protestáns Kör estjén „Szemünk szöge” címmel Orosz István tart előadást.  
Szombaton (május 21-én) 5-kor a Szentendrei Művésztelepi Galériában  (Bogdányi út 51.) kortárs művészek emlékkiállítása nyílik a nyolcvan éve született Kondor Béla tiszteletére.  Megnyitó beszédet a kiállítás szervezője Kéri Imre mond.

2011. május 11., szerda

EGRI CSILLAGOK

Egri Matematikai Művészeti Napok.  Négy kiállítás nyílik egyszerre pénteken este a Vitkovics-házban (Eger, Széchenyi u. 55.)
KEPES / OROSZ / SAXON / KAPITÁNY: AZ INTERDISZCIPLINARITÁS ESZTÉTIKÁJA
Kurátor: Fenyvesi Kristóf. A kiállításokat megnyitják Jouko Koskinen, a helsinki Heureka Központ igazgatója, az Aalto Egyetem professzora és Dárdai Zsuzsa művészetkritikus
Közreműködnek: Juhász Tibor (gitár) és Egri-Nagy Attila (hegedű) A megnyitót követően:
ÚTVESZTŐK: VÁLOGATÁS OROSZ ISTVÁN ANIMÁCIÓS FILMJEIBŐL
A kiállítások május 14 –től  június 1-ig lesznek nyitva.
Szombaton, délelőtt fél 12-től „Szemünk szöge” címmel az Eszterházy Károly Főiskolán tartok előadást, de persze a többi előadó miatt is érdemes odajönni  (Lénárt István, Jouko Koskinen, Dirk Huylebrouck, Nagy Gyula,  Kelle Antal,  Bérczi Szaniszló, Gondos Gábor, Pálffy László,  Darvas György, F. Farkas Tamás, Szilassi Lajos, illetve Szabó Réka és Mérő László, akik este majd "eltáncolják" a matematikát.)

2011. május 7., szombat

N.G. KUPA

A negyedik alkalommal kiírt Nagy Gáspár Labdarúgó Tornát ezúttal a tavalyi győztes, Gazsifalva  rendezte meg. (Gazsifalva Nagytilaj és Bérbaltavár szomszédos települések közös neve, Gáspár Bérbaltaváron született, Nagytilajon nőtt fel és az ottani temetőben nyugszik.)  A torna győztese: Budakeszi II.  A további sorrend: Gazsifalva, Vasvár, Budakeszi I. Pannonhalma, Hitel. A gólkirály Andrasek Zsolt lett.
A legszebb gólt Manó rúgta a Gazsifalva elleni döntőn. Óriási szerencsével sikerült lefotóztnom. Az alsó képen Budakeszi I (Tóni, Levi, András, Gábor, Áron és Kolos, Balázs, Pisti, Péter).















A csoportképről sajnos Ervin, a kapus lemaradt, kárpótlásul itt egy hatalmas védése a Pannonhalma elleni meccsen. A háttérben a játékvezető sporttárs: Szakolczay Lajos.

2011. május 4., szerda

CIPŐPUCOLÁS

2009 októberében, az akkori isztambuli utazás kapcsán már közöltem egy részt a Gurgis mirabilis című novellából. A borbélyos passzust. Most, hogy újra Törökországban vagyok, eszembe jut az írás egy másik részlete. Idemásolom a cipőtisztító kalandot.
A cipőpucoló magas karosszékén éppen nem ült kuncsaft. Kelletlenül, mégis mosolyogva hagyta, hogy a mintás kendővel lekötött fejű barna fiú a térde közé szorítsa cipőjét, és előrehajolva ráköpjön néhányszor. Ez még belefér. Legföljebb a közelebbi hídon megy visszafelé is. – Csak igyekezzen, kérem, – próbálta jelezni egy sürgető kézmozdulattal, sőt hogy nyomatékossá tegye, még az újonnan vett zsebóra számlapját is megkocogtatta. – Látod, sietnem kell, barátom. A fiú néhány fordulattal megfelelő magasságúra állította Utisz székét, majd két fényessé kopott keménypapír csíkot csúsztatott a cipőkbe, amellyel letakarta a zoknit. Kissé fölhajtotta a nadrág szárát, majd kétféle kefével – mindkét kezébe fogva egyet – akkurátusan végigtisztította a bőrt. Ezután egy hosszú vászoncsíkot tekert jobbkeze három középsű ujjára, majd a csík végét a tenyerén átfekteve a csuklójára erősítette. A bekötött ujjakat megmártotta a csillogó fémdobozokban, és a benzinnel elegyített krémeket, egymás után több fajtát, egyenletesen rádörzsölte a bőrre, vigyázva, nehogy valahol szárazulat maradjon. Felsőtestét jobbra-balra döntögetve, hunyorogva ellenőrizte, megfelelő-e minden nézőpontból a cipő csillogása. Egy spakli formájú éles piciny szerszámmal krémeket juttatott a bőrök illeszkedésénél kialakult vájatokba, és a szerszám tompább fonákjával betunkolta a krémeket, majd a fölösleget egy kendővel leemelte. Ezután újabb kenőcsök következtek, amelyeket másfajta rongyokkal dörgölt a pórusokba, majd megint a kefék. Most két vékonyabb szálú, amelyekkel fényessé varázsolta a cipőket, oly sebesen mozgatva őket, hogy Útisz nem is értette, hogyan nem ütközik egymáshoz a két szerszám, miközben félkörívű pályájuk pillanatonként keresztezi egymást. – Jó lesz már végre, igyekeznem kéne! Lecsatolta a karóráját, és színpadi körülményességgel hasonlította össze a zsebórával. – Time, konyec, finis! – próbált valami közös nyelvet találni, de érezte, nem illik mozdulnia, hiszen egy tökéletességig begyakorlott, művészivé érlelt  mozdulatsort szakítana félbe. A két színes kefe valami rafinált ritmust követve időnként észrevétlenül fölcserélődött. A jobb kézben tartott vörös kefe most a balban volt, de mire Útisz fölfogta volna, már újra a jobb kéz tartotta. Tehetetlenül dőlt hátra. Úgy gondolta, hogy ha nem nézi tovább a kefekezű cipőzsonglőrt, talán az is ráun a mutatványra. Szórakozottan pattintotta föl a szelence tetejét, miközben a szeme sarkából tovább követte a mutatványt. Képtelen volt nem figyelni oda. Most a sárga kefével cikázott a fiú jobb keze. Apró koccanás: becsúsztatta az órát a szelencébe, szórakozottan kiemelte, himbálta néhány másodpercig, aztán visszaejtette. Újabb kattanás: lecsuklott a tető. Útisz ráfordította a kulcsot. A két cikázó kefeszín izzó narancssárga káprázatban olvadt egymásba. Idegesen fordított még egyet a záron, amit nem kellett volna: az eltört kulcs vége a kezében maradt. – Na, ebből elég! Ideges mozdulattal tolta térdére a dobozt, és kitett rá egy bankót. A legnagyobb címletű pénzt, amelyet a zsebében talált. Lassanként az összes rongy- és kefefajta meg mindegyik kenőcs és paszta visszakerült a rézszögekkel kivert és bonyolult alakzatok felvételére képes szerszámosláda megfelelő fiókjába, amely láda egyúttal a cipőket megtámasztó posztamentum és a művész ülőalkalmatossága is volt. Útisz bankójának is került odabenn egy rekesz. Aztán a fiú maga is visszahuppant, kissé hátradőlt, hogy távolabbról is megszemlélje alkotását, de még előhúzott valahonnan az inge ujjából egy vékony, finom bőrdarabot, átszellemülten végigsimította a kézfejével, majd Útiszt is rávette ugyanerre: – Nézze csak uraságod, micsoda anyag! Átvetette a cipő orrán, és addig húzogatta rajta le és föl, egyre gyorsuló tempóban, míg a férfi lába egészen átforrósodott. – Fejezze már be végre! – ismételgette Útisz, de már sejtette, hogy ha nem próbálja durván megakasztani a mutatványt, ha nem próbál lekászálódni végre a párnás gólyalábú forgószék magasából, ingerült mozdulattal taszítva félre a fiút, akár egész délután folytatódhat a fényesítés.

2011. május 1., vasárnap

KAPPADÓKIA

Lehet, hogy azért vállaltam az egész workshopot, hogy utána a hétvégét itt tölthessem? A húsvéti pogánykodás mindenesetre sokszorosan jóvátétetett a kappadókiai ókeresztény templomok sorának bebarangolásával. Bora hodzsával, Halimével és Gökhannal Ankarából autóztunk a hettita majd a perzsa birodalomhoz tartozó Kappadókiába, Ürgüp városkában szálltunk meg, és innen indulva jártuk be az Ürgüp-Avanos-Uchisar háromszögön belüli területet. Állítólag maga Szent Péter terjesztette itt a kereszténységet, és a Bizánci Birodalom létrejöttének idején kezdtek megtelepedni nagyobb szerzetescsoportok errefelé. Több ezer barlanglakás és majd száz sziklatemplom épült, az építést persze úgy kell érteni, hogy a barátok különböző méretű üregeket vájtak a könnyen faragható tufasziklák égbe nyúló falaiba, majd amikor a törökök megjelenésével titkolni kellett hitüket, egyszerűen a föld alá költöztek, több emelet mélységű hangyavárosokat fúrván a lágy tufába. Geológiai különlegesség, történelmi hangulat és spirituális élmény egyszerre, amelyet érdekesen egészít ki a tény, hogy némelyik odúban máig is laknak, sőt azt hiszem,  világörökség ide, világörökség oda,  hogy még manapság is belekaparnak egy-egy szobácskát a szépséges tündérkémények oldalába.