Különös érzés húsvétkor a mecsetek tornyából megszólaló müezzin szavát hallgatni, de hát úgy alakult, hogy épp Ankarában vagyok, ráadásul már a nagyhét is itt ért. A helyi egyetemen rendezett szimpóziumra hívtak (bővebben az angol blogon), és amikor hónapokkal ezelőtt elvállaltam (workshop és előadások), eszembe sem jutott, hogy épp locsolkodni kéne, vagy új alkotmányt dicsőíteni, hogy intimusabb lelki gyakorlatokról ne is szóljak. Na persze a müezzin is fura: a minaret erkélyére kitett hangszórókból dalol, gyaníthatóan felvételről, és nem csak a modern egyetemi városrészben, ahol lakom, de a régiben is, bent Angora (így hívták régen) központjában, meg szerte az öt Budapestnyi területen és ezer méter magasan (jó hideg van) hullámzó hatalmas településen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése