2011. április 26., kedd

HÚSVÉTI MÜEZZIN

 Különös érzés húsvétkor a mecsetek tornyából megszólaló müezzin szavát hallgatni, de hát úgy alakult, hogy épp Ankarában vagyok, ráadásul már a nagyhét is itt ért. A helyi egyetemen rendezett szimpóziumra hívtak (bővebben az angol blogon), és amikor hónapokkal ezelőtt elvállaltam (workshop és előadások), eszembe sem jutott, hogy épp locsolkodni kéne, vagy új alkotmányt dicsőíteni, hogy intimusabb lelki gyakorlatokról ne is szóljak. Na persze a müezzin is fura: a minaret erkélyére kitett hangszórókból dalol, gyaníthatóan felvételről, és nem csak a modern egyetemi városrészben, ahol lakom, de a régiben is, bent Angora (így hívták régen) központjában, meg szerte az öt Budapestnyi területen és ezer méter magasan (jó hideg van) hullámzó hatalmas településen.

2011. április 15., péntek

EGY FA

Egy fa. Kocsányos tölgy. A tudósok meg tudják mondani: 260 éves. 1750 körül ültették, vagy akkor kelt ki valami elpottyantott makkból. Akkortájt született Goethe, akkoriban halt meg Bach, a korona éppen Mária Terézia fején volt, és valahol egy bujdosó azt írta soha el nem küldött levelei fölé: édes néném!
A Galgamácsa és Erdőkürt közti rengetegben (Szabó Zoli kedvenc szavával: a pagonyban) egy tisztás közepén magányosan áll a hatalmas fa; vaddisznók és szarvasok kerülgetik, sőt némelykor állítólag felbukkannak a környékén az erdők legtitokzatosabb lényei, a híres szalonkák is, amelyek persze csak olyankor láthatók, ha épp nem néz oda az ember. 
Hol láttam már ezt a fát, napok óta töröm a fejem, aztán beugrik, Apuleius könyvében az Ámor és pszichében, Max Klinger bukolikus rézkarcán áll, lengén öltözött mitológiai lények heverik körül, s meséket költenek, még rejtélyesebb lényekről meg egykori, paradicsomi szalonka-monitoring-programokról, olyanokról, amelyeken valakinek egy pillanatra megjelent az igazi szalonka. Így kezdik el, hát ki ne hinné a folytatást: édes öcsém…

2011. április 11., hétfő

DE

Igen: De. Most jött meg Nádai Feritől a De című Weöres-vers tipográfiai átirata. Három strófa, öt lap. Az alkalom: a költészet napja. Április 11.  1533-ban április 11 péntekre esett, sőt nagypéntekre. Aznap szignálta Holbein a Követeket. Ferivel persze az akkori április 11-hez is van némi közünk, ő tervezi a könyvet, A követ és a fáraót, amelybe, hogy kerek legyen a világ, egy kevés költészet-féleség is becsusszant:

Kész van a piktor pénteki képe,
torz koponyánál állnak a latrok
s várnak a végső trombitaszóra
      várnak örökké.

Ó, ha adatnék nézniük egyszer
hátra a függöny sűrű redői
közt a keresztre felszögezett test
      szép vigaszára!

Vértanú Krisztus, szörnyű bűnöknek
eltörölője, nézz te le rájuk
bús szerelemmel, s boldogan ítélj
      árva Sebestyén!