2010. november 21., vasárnap

HEUREKA


Heuréka! Megtaláltam! Vitruvius szerint ezt kiabálta Archimedes, midőn a róla elnevezett törvényre rájött. (Mások szerint azt kiabálta, hogy kisangyalooom…) Heuréka, ez a neve a Helsinki melletti tudományos játszóháznak, a budapesti „Csodák palotája”, a párizsi La Villette, a koppenhágai Experimentarium meg sok más múzeum finn párjának. Az épület spiritusz rektora, Jouko Koskinen vendége vagyok, a helsinki Magyar Intézetben rendezett kiállítás után ő talál számomra látni, illetve tennivalókat. Kisebb nagyobb mértékben szinte mindre illik a „heuréka”.
1.:A Finn Nemzeti Galéria falain, közhasznúbb nevén az Ateneumban, Viiva Italia címmel olasz grafikákat állítottak ki. Huszadik századi karcok, metszetek, rajzok. Körülbelül háromszáz lap. A Pieraccini-gyűjtemény darabjai. Le a kalappal a gyűjtő előtt, aki grafikákra szakosodott és persze tisztelet a legjelesebb finn múzeumnak is, hogy nem tartja zsenántnak, hogy központi termeiben "csak" nyomatok lógnak: Giorgio de Chirico, Carlo Carrà, Gino Severini, Alberto Burri, Felice Casorati, Afro Basaldella, Giorgio Morandi, stb.
2.: Mr. Vertigo, bemutató a Nemzeti Színházban. Hiába „készültem”, a történet nehezen követhető, de a látványvilág sokmindenért kárpótol. A fiatal író-rendező, Kristian Smeds grandiózus színpadi látomássá transzformálta Paul Auster könyvét.
3.: Szauna, a klasszikus fafűtéses, sörpusztítós, hóban hempergős szauna (mert az csak természetes, hogy itt ilyenkor már jókora hó van).
4.: Tűz-tűz! - nem csak a szaunában. Turku lesz jövőre az európai kulturális főváros. Jouko tervezi a készülő látványosságok egyikét: Fire-fire! Az 1827-es pusztító tűzvész animált megidézése szemkápráztató laterna mágika lesz. 
5.: Valamit a „hívatalos” részről is, vagyis amiért idehívattam: kiállítás a Magyar Kulturális Központban, a megnyitón jó sokan vannak, régi ismerősök (a Vartiala család: Timóéknál másnap hosszadalmas eszem-iszom), itteni kollégák (Pekka, sőt Kariék, akik Mikkeliből vonatoznak ide) és persze kinti magyarok is, köztük az itt PhD-ző Kristóf, aki a megnyitó beszédet tartja. Közben három előadásom is van, bár igazából csak az utolsóra jövök bele. A turkui Art Akadémia diákjai már többször közbetapsolnak, és mi tagadás, azon kapom magam, hogy én is kezdem élvezni a dolgot. 

Nincsenek megjegyzések: