IN GIRUM IMUS NOCTE ET CONSUMIMUR IGNI
Ismeretlen szerzőtől származó felirat a firenzei Battistero padlóján. (A fordítás apámé: Körbefutunk éjjel és elemészt minket a tűz.) Olyan régi, hogy már Dante is olvasta, sőt állítólag a Divina Commedia utolsó sorainak ihlető forrása volt.
Miként a mérnök, ki a kört szeretné
megmérni, töpreng, hogy titkába lásson,
de mérő elvét hasztalan keresné:
ollyá tett engem ez uj látomásom
töprengve tudni, hogyan egyesűle
kör a képpel, s hogy árad át egymáson,
de szárnyam ahhoz hasztalan feszűle -
mig villám fénye tárta szememet fel
és égő vágy ekként teljesűle.
Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,
de folyton-gyors kerékként forgatott
vágyat és célt bennem a Szeretet, mely
mozgat napot és minden csillagot.
A keresztelőkápolna padlófeliratának magyarítása nyersfordításnak jó csak, mert a latin mondat formai bravúrját, hogy balról jobbra és jobbról balra is ugyanazt olvashatjuk, nem sikerült megoldania, (igaz, apu meg sem kísérelte). Hasonló, palindrómában írt feliratok egyébként előfordulnak más keresztelőkutakon is. A leghíresebb a Konstantinápolyban a Hagia Sophia előtti kúton ez a görög írás: ΝΙΨΟΝ ΑΝΟΜΗΜΑΤΑ ΜΗ ΜΟΝΑΝ ΟΨΙΝ (Nipszon anomémata mé monan opszin: Mosd le a vétkeket, ne csak az arcot.)
Töröm a fejem egy ideje, hogyan lehetne palindrómába áttenni a titokzatos firenzei szöveget. Rohadt nehéz. A palindróma távoli rokona az anagramma, ilyet sokkal könnyebb írni, úgy kell, hogy mindkét sorban ugyanazok a betűk szerepeljenek.
Körbefutunk éjjel és elemészt minket a tűz.
Emlékem tíz kőtükrén éjente bús szél fúj át.
Ez a két sor meg is jelent a Körzővel rajzolt víz című kötetben, Szőcs Géza csóválta is a fejét (írott könyvkritika formájában megvalósuló fejcsóválásra tessék gondolni), észlelvén a megkerült problémát.
Próbálkoztam azzal is, hogy pontosan ugyanannyi betűből (32) álljon a fordítás, mint az eredeti:
Fut az éj körbe velünk és tüze elemészt.
Megkíséreltem időmértékes formációt fabrikálni:
Körbe ha fordul az éjjel, utasából mind hamu válik.
És végül itt egy palindrom képvers (inkább a firenzei mondat apropóján, semmint alapján,) egy tükörvers, egy szófeszület, egy betűkorpusz, amely ugyanaz, ha balról jobbra, és ha jobbról balra olvassuk (vigyázat, ebben az esetben az elejétől a végéig, illetve a végétől az elejéig olvasatra nem vonatkozik az azonosság).
Miként a mérnök, ki a kört szeretné
megmérni, töpreng, hogy titkába lásson,
de mérő elvét hasztalan keresné:
ollyá tett engem ez uj látomásom
töprengve tudni, hogyan egyesűle
kör a képpel, s hogy árad át egymáson,
de szárnyam ahhoz hasztalan feszűle -
mig villám fénye tárta szememet fel
és égő vágy ekként teljesűle.
Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,
de folyton-gyors kerékként forgatott
vágyat és célt bennem a Szeretet, mely
mozgat napot és minden csillagot.
A keresztelőkápolna padlófeliratának magyarítása nyersfordításnak jó csak, mert a latin mondat formai bravúrját, hogy balról jobbra és jobbról balra is ugyanazt olvashatjuk, nem sikerült megoldania, (igaz, apu meg sem kísérelte). Hasonló, palindrómában írt feliratok egyébként előfordulnak más keresztelőkutakon is. A leghíresebb a Konstantinápolyban a Hagia Sophia előtti kúton ez a görög írás: ΝΙΨΟΝ ΑΝΟΜΗΜΑΤΑ ΜΗ ΜΟΝΑΝ ΟΨΙΝ (Nipszon anomémata mé monan opszin: Mosd le a vétkeket, ne csak az arcot.)
Töröm a fejem egy ideje, hogyan lehetne palindrómába áttenni a titokzatos firenzei szöveget. Rohadt nehéz. A palindróma távoli rokona az anagramma, ilyet sokkal könnyebb írni, úgy kell, hogy mindkét sorban ugyanazok a betűk szerepeljenek.
Körbefutunk éjjel és elemészt minket a tűz.
Emlékem tíz kőtükrén éjente bús szél fúj át.
Ez a két sor meg is jelent a Körzővel rajzolt víz című kötetben, Szőcs Géza csóválta is a fejét (írott könyvkritika formájában megvalósuló fejcsóválásra tessék gondolni), észlelvén a megkerült problémát.
Próbálkoztam azzal is, hogy pontosan ugyanannyi betűből (32) álljon a fordítás, mint az eredeti:
Fut az éj körbe velünk és tüze elemészt.
Megkíséreltem időmértékes formációt fabrikálni:
Körbe ha fordul az éjjel, utasából mind hamu válik.
És végül itt egy palindrom képvers (inkább a firenzei mondat apropóján, semmint alapján,) egy tükörvers, egy szófeszület, egy betűkorpusz, amely ugyanaz, ha balról jobbra, és ha jobbról balra olvassuk (vigyázat, ebben az esetben az elejétől a végéig, illetve a végétől az elejéig olvasatra nem vonatkozik az azonosság).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése