Egy kert lesz majd ott úgy fogjak hívni hogy az a kert a kertek kertje
Hosszú latin szavakból lesz az a kert majd megszerkesztve
Virágágyásai közt átlátszó nagy halak úsznak
Hanyatt dőlsz ujjad közt a hold kinéz majd szív alakúnak
Egy kert lesz ott éjente bezárjak s a kulcsát tengerbe vetik
Abban a kertben váltják nyárrá denevér korod elmúlt teleit
A repkénnyel befutott szélben lengnek a felhőszínű hinták
Özvegy tanítók türelemmel magyarázzák el a perspektívát
Mondják távlattan síklefedés és axonometria néha
Az a kert az a kert az a kert az mindenre kiváló példa
A kert alatt fekszik egy másik kert mely pontos mása a kertnek
Lehullt levelek közt térdig jár s megöregszik benne a gyermek
Oly tisztán emlékszel a kertre de nem tudod erre vagy arra
Egyikben a szél az avart éppen fordítva kavarja
Az a kert amelyikről szó van mindig lejt valamerre
Te a másik kertet írod folyton a másik kertet a versbe
A padokon feledett könyvekben a szél lapoz és ha elül
Valahogy mindig a másik kert rajza marad kinyitva felül
Egy arc van elrejtve a kertben és egy kert van az arcban
Csak mássalhangzókat ejthetsz kőkor van pattintott kőkorszak van
Sétálsz a négydimenziós kertben a fű haja torkodig ér fel
Állanak édeni állatok mind párban akárhova nézel
A kert bárka tutaj karavell úszó sziget az óceánon
A Dél keresztjéhez csomózva a kert egy megfordított álom
Visszafelé nőnek a bokrok s vesszőkosárban csecsemőket
Sodor egy parttalan folyó ellenében a híg időnek
Szélte-hosszát járod a kertnek de lefotózni nem vagy képes
Kikapcsol a gépben a fókusz s folyton a másik kert lesz éles
Tücsökciripes álomlátós füvei közt a Göncöl szunnyad
Kávédba csillaghullás morzsál az egyenlítőt átaludtad
Tengermélyen jön egy madárraj lecsukott szemhéjadra száll mind
S álmodra egy jet-leges angyal havat hullajt és virágport hint
Titkos erővonalakra akár az útvesztők tengelyére
Rendeződik hold-vonzás mentén a füvek mágnesreszeléke
Két árnyékod van átlépsz rajtuk és nagylevelű vetemények
Alatt meglelsz egy régi labdát amit a gyermek elveszített
az aki voltál vagy lehettél volna s ha hagyná még az álom
elvesztenéd ezerszer újra hogy minden kertben rádtaláljon
Sajog benned a kert nem tud meghalni és nem bír megszületni
Bujdokol a bőröd alatt azt hiszed hogy nem látja senki
Kábelek tekeregnek a kertben vérerek indák vezetékek
Fényes bogarak másznak rajtuk ezüstösek rézrozsdakékek
Szárnycsattogása van a kertnek utánozza fölszálltát röptét
S kondenzcsíkkal ahogy lerajzol egy tollpihét majd az öröklét
Tótágast lóg egy jelre várván az ezer elvándorolt lélek
Válaszd ki válaszd ki közülük a saját Euridikédet
A kertek kertje úgy nevezik hogy az a kert a kertek kertje
Ékezetek nélkül kezdted úgy lett az a kert is megszerkesztve
Úgy nő a kert akár a rák és nem képes soha véget érni
Benned nő az a kert és te vagy aki az esőn keresztül nézi
Megdermedt könnycseppjei közt egy rég elfeledett zivatarnak
Nézd útraváló magad amíg a lombok lassan kitakarnak
S szemedre egy hályogos évszak puzzle-teregetve reáúsz
Lengsz lélek-szárnyba csavart petropus poliocephalus
(Az ausztráliai repülőkutyák természetes élőhelyük megszűntével nagy számban költöztek be Sydney híres botanikus kertjébe. Ezek az óriásdenevérek napközben mozdulatlanul, fejjel lefelé függenek a fák ágairól, nagy sötét szárnyukat, mint halotti leplet tekervén maguk köré.)
ÓRIÁS DENEVÉREK - SÓVÁR ERDEI ÉNEK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése