2017. július 17., hétfő

H.I. KIÁLLÍTÁST NYIT


Kiállítás Badacsonyban, az Egry József Múzeumban. Köszönet Mészáros Gyurinak, hogy kitalálta, Horkay Pistának, hogy megnyitotta, Horkay Petinek, hogy filmre vette (ide tessék kattintani, ha látni és hallani szeretnék) és Juhász Marcinak, hogy a fenti fényképet elkészítette. Köszönet továbbá a megnyitó vers- és bor-meglepetéseiért, valamint a sok régi és nagyon régi ismerősnek akik eljöttek. Szeptember végéig lesz nyitva. Éljen a Balaton!

2017. július 14., péntek

EGRYNÉL VASÁRNAP


Egry háza Badacsonyban. Műterem és horgásztanya. 1951 nyarán halt meg (én négy hónappal később születtem). Itt az udvaron, két székre téve feküdt a koporsó. A gyászbeszédet Bernáth tartotta, a minisztérium autóján hozták, útközben Fehérváron egy presszóban felolvasta, hogy az illetékes osztályvezető jóváhagyhassa. Ötvenegyben így volt szabályos. Hatan állták körül a koporsót, később a tomaji temetőben talán tízen. 1973-ban lett múzeum a házból. Apámmal átvonatoztunk Szepezdről. A megnyitó után fölkapaszkodtunk a nagy hegyre a Bujdosók lépcsőjén. De az is lehet, hogy az a nagy kapaszkodás máskor volt. Korábban. Vagy később. Most kiállításom nyílik az Egry József Múzeum egyik emeleti szobájában, huszonkét fekete-fehér grafika huszonkét vastag fekete keretben. Vasárnap ötkor lesz a megnyitó.  

2017. július 11., kedd

ÁRPÁD


Ma búcsúztunk el Szabados Árpádtól. A képeit sokan ismerik, talán az írásait, a töprengéseit kevesebben. Idemásolom néhány mondatát.
Tudom, vagy érzem, hogy mit akarok? Többnyire tudatosan igyekszem ösztönösen dolgozni, ami fából vaskarika. Az is igaz, hogy néha fordítva van: tudatosan kezdem a munkát és az ösztöneimre bízom a folytatást. Sokszor menet közben kapcsolok át, akarattal vagy öntudatlanul egyik vagy másik formálási módba. Amikor videofelvételen először láttam, hogyan dolgozom, magam is csodálkoztam, mi irányítja a kezem. Szívesen mondanám, hogy valami külső erő. De ezzel nevetségesen misztifikálnám a munkám. Tehát még is csak föl kell tennem a kérdéseket: tudom, hogy mit csinálok? Nem. Érzem? Nem. Akkor mi is történik? Az játszódik le bennem, amiről Becket így ír: “Többre becsülöm annak kifejezését, hogy nincs mit kifejezni, nincs mivel és nincs miből kifejezni, hogy nem létezik a kifejezés ereje, a kifejezés vágya, csak a kifejezés kötelessége”. Az angolban az obligation szinte azonos a latin obligatioval, ami árnyalatnyi különbséget jelent a magyar fordításban. Ilyenkor szoktam az etimológiai szótárhoz nyúlni, nehogy rosszul értelmezzek. Most nem teszem, inkább azon töprengek, miért kötelességem, hogy a létezésemmel kapcsolatosan létrehozzak valamit. Evidenciának tűnik. Amint létrejön, eltávolodik tőlem, elvisz valamit belőlem, mégis jelen van, és ha akarom, ha nem, visszahat rám. Ami visszahat, azt birtoklom. Tehát birtokolni akarok? Nem képekről, tárgyakról van szó, azok ott halmozódnak a műteremben vagy másoknál. Még azt is mondhatom, hogy nem szeretem őket. De ami születésük közben lezajlik, és megmarad bennem, azt igen.

2017. július 5., szerda

KIÁLLÍTÁS BADACSONYBAN

Badacsonytomaj Város Önkormányzata meghívja Önt Orosz István grafikusművész kiállításának megnyitójára július 16-án vasárnap délután 5 órára az Egry József Emlékmúzeumba. A kiállítást Horkay István grafikusművész, filmrendező nyitja meg. 
 *
Badacsony központjában, közel a kikötőhöz, az Egry sétányon található Egry József festőnek és családjának egykor otthont adó villaépület, mely 1973 óta múzeumként fogadja a látogatókat. Egryt a Balaton festőjének is nevezik. Számtalan nézőpontból, szinte minden napszakban megfestette a tó víztükrét, a balatoni párás fényeket, a kilátást Fonyód felé. Művészete magányos jelenség, senkivel sem rokonítható. Badacsonyi átalakított és kibővített műtermes lakóházában gazdag válogatást láthatunk fő műveiből, de jelzésszerűen egész életútjával is megismerkedhetünk. Az Egry József Emlékmúzeum időszakos kiállítóterme évről évre megjelenési lehetőséget biztosít hazai képzőművészeknek, az idén július 16 és október 1 között Orosz István  képzőművész kiállítása lesz látható.
(Cím: Badacsony, Egry sétány 21.)

2017. június 27., kedd

SZENT RINOCÉROSZ GYERMEKEI


Kereken 500 esztendeje, hogy a leghíresebb rinocérosz Európa földjére lépett. Leghíresebb, mondom, ám illene hozzátennem, hogy kissé elfogult vagyok iránta, szakmai elfogultságnak is mondhatnám, hiszen alighanem csupán a képzőművészek, pontosabban a grafikusok azok, akik  leghíresebbként gondolnak az illető fenevadra, dicső történetére és szomorú pusztulására, szóval rá, aki Albrecht Dürer metszete révén évszázadokon át az orrszarvú ábrázolások etalonja lett. Sokan jelképet is látunk benne, hivatásunk hőn szeretett címerállataként tekintünk rá, sőt alkalomadtán lerajzolásával, megfestésével, kimetszésével is megpróbálkozunk. Nehézkes, böhöm bestia, mégis a könnyű, a szárnyaló képzelet megtestesülése jut eszünkbe róla, hiszen Dürer úgy rajzolta le, majd metszette fába, hogy sohasem láthatta. Egy levél, talán egy sebtében odavetett vázlat alapján egyszerűen elképzelte. A rinocérosz az alkotó képzelet apoteózisa. Ugye nem is kell tovább magyaráznom a fenti címet, Dürer követőiről, e Szent Rinocérosz gyermekeiről, hivatásos és amatőr képzelgőkről, vagyis rajzoló, illusztrátor, képzőművész és filmanimátor kollégákról, régiekről és maiakról szóló írásaimat gyűjtöttem együvé. Azokból a valóságos és virtuális paksamétákból, amelyek fiókjaim mélyén és a computeremben porosodnak most a magyarországi művekkel és alkotókkal kapcsolatos esszéket, folyóiratcikkeket, kritikákat, kiállítási megnyitókat, naplójegyzeteket és blogbejegyzéseket szedtem elő. A könyv küllemét és terjedelmét tekintve a Typotex Kiadónál megjelent két munkámhoz, a Követ és a fáraóhoz illetve a Válogatott sejtésekhez társul, és megpróbál illeszkedni a kiadó Képfilozófiák című sorozatához.